Vaisésika filozófia (atomelmélet)

A vaisésika feltételezi njája ismeretét, s a két irányzat szemléletmódja is hasonlít egymáshoz. Mindkét filozófia az egyéni önvaló felszabadulását tekinti végcélnak, a tudatlanságot tartja a fájdalom és nyomorúság eredeti okának, s mindkettő hisz abban, hogy a felszabadulást kizárólag a valóságról szóló helyes tudás által lehet elérni.
A vaisésika a logikai megközelítés helyett azzal foglalkozik elsősorban, hogy a tudás, mire vonatkozik.
Bevezeti az atom (anu) fogalmát. Rendszere szerint az anyagi világban léteznie kell egy legkisebb dolognak, amely kizárja minden további vizsgálat lehetőségét. Az atom önmagában örök, azonban az atomokból kialakuló képződmények nem örökkévalóak.
Az anu (atom) kérdésében a njája és a vaisésika álláspontja ellentétes a többi hindu irányzat felfogásával, amelyek szerint feloszthatjuk a dolgokat atomokra, ekkor azonban kiderül, hogy azok még tovább is oszthatók.
A védanta filozófia szerint ezen atomok örökké léteznek, nem esnek részekre, csupán időnként megnyilvánulttá válnak.
A vaisésikában a legkisebb, feloszthatatlan anyagdarabot paramanunak, vagyis atomnak nevezik. Ez nem ugyanaz a fogalom, mint a modern atomfizika szerinti atom, mivel ott az atom is több részből áll.
Az atomok létét következtetéssel, és nem érzékfelfogással bizonyítják. A világ minden összetett tárgya részekből áll. Amikor az ember elkülöníti egy összetett tárgy részeit, a nagyobbtól a kisebb felé halad, majd a kisebbtől a legkisebb részhez. Amikor ide eljut, amelyet nem lehet felosztani semmilyen módon, akkor az elkülönítés folyamatának véget kell érnie. Ezt a feloszthatatlan, parányi részecskét nevezik a vaisésikában atomnak. Mivel nincsenek részei, az atomról nem lehet azt mondani, hogy létrejön, és nem lehet elpusztítani, mert ez azt jelentené, hogy feloszlik, szétesik a részeire, s a vaisésikában ilyen nincs az atommal kapcsolatban. E felfogás szerint tehát az atomok se nem létrejövők, se nem elpusztulók, hanem örökké létezők.
  • A vaisésika filozófia szerint az érzékszervi úton tapasztalt világ a valóságnak csupán a töredéke. 
  • A tapasztalt dolgok mögött kilencféle ős princípium húzódik meg: a földelem, a vízelem, a tűzelem, a szélelem, az éterelem, az idő, a tér, az elme és a lélek. Amit tapasztalunk, az nem más, mint ebből a kilenc elemből összetevődő jelenségek, melyek létezése ideiglenes.
  • A vaisésika nem hagyja figyelmen kívül az erkölcsi és lelki elveket sem, amelyek kormányozzák az atomok egyesülésének és eltávolodásának folyamatát.
  • A modern tudomány anyagelvű filozófiát javasol, azt tartja, hogy az univerzum törvényei mechanikusak. A vaisésika szerint az atomok működését a Legfelsőbb Lény teremtő vagy pusztító akarata irányítja. 
  • Szerintük az univerzumnak két aspektusa van: egy örök és egy ideiglenes. Az univerzum örök részének alkotóelemei a négyféle atom (föld, víz, tűz, levegő) és az öt szubsztancia (űr, idő, tér, elme, lélek). Ezek nincsenek alávetve változásnak, nincs kezdetük, és nincs végük sem. 
  • Az univerzum másik része nem örökkévaló, alá van vetve a teremtés és pusztulás folyamatának, amelyek valójában az örök atomokból felépülő, ideiglenesen megnyilvánuló bonyolultabb egységek. 
  • Az élőlények a múltbeli karmájuknak megfelelően élveznek, vagy szenvednek ebben a világban. 
  • A vaisésika szerint az egyén jelenlegi cselekedeteinek végrehajtása terén szabad, így saját rendeltetési helyének a megteremtője 
  • De az univerzum kezdő és végpontja a Legfelsőbb Lény teremtő vagy pusztító akaratától függ.
Forrás: Tóth-Soma László: Bevezetés a hinduizmus vallásfilozófiájába