Njája filozófia (logika)

Azt állítja, hogy a külvilágról és az öntudatról szerzett hiteles tudás a felszabadulás egyetlen útja. Ha valaki magas fokon műveli az érvelés tudományát, és alkalmazza is ezeket az ismereteket a mindennapi élet során, akkor képes megszabadulni a szenvedéstől. Az embernek lehetőséget teremt arra, hogy a valóst és a hamist megkülönböztesse egymástól.
Felfogása szerint az önvaló, vagyis a lélek egy egyedi létező, melynek vannak vágyai, ellenérzései, örömei, fájdalmai és érzékelése.
A különböző testekben különböző lelkek foglalnak helyet. A lélek elpusztíthatatlan és örök, s a tudatosság elválaszthatatlan tulajdonsága. Mivel a lélek nincs korlátozva az idő és a tér által, ezért végtelen és mindent átható. Sok lélek van, s az egyik ember tapasztalatai nincsenek átfedésben a másikéval, az egyik tapasztalása a másikétól teljesen különbözik.
A njája sok bizonyítékot sorol fel a lélek létezésére:
  • a lélek és a test nem azonosak, mivel a tudat nem anyagi természetű, így nem lehet az anyagi test tulajdonsága
  • az anyagi test önmagában tudattalan és nem értelmes
  • nem magyarázható a képzelet, az emlékezet vagy a fogalomalkotás működése sem az érzékek tevékenységével, hiszen ezek nem függenek a külső érzékeléstől 
  • a lélekről az sem mondható, hogy kizárólag egy örök és önragyogó tudatosság 
  • nem is pusztán maga a tudás, hanem éppen az, aki a tudást birtokolja
  • a lélek nem azonos a tudatossággal, hanem egy olyan önvaló, amelynek a tudatosság elválaszthatatlan tulajdonsága
  • a lélek a külvilágot az elmén és az érzékeken keresztül tapasztalja 
  • minden észlelés és tudatosság a lélekben akkor ébred, amikor a lélek az elmével, az elme az érzékekkel és végül az érzékek a külvilág tárgyaival kapcsolatba lépnek
A filozófiában Isten fogalma is felbukkan, akit a teremtés cselekvő okának, fenntartójának és elpusztítójának tartanak. Isten a világot nem a semmiből, nem is önmagából hozta létre, hanem a tér, az idő, az elme és a szellem öröklétű elemeiből. Isten a világegyetem erőinek első számú irányítója, a világ teremtője. Ő a teremtés megőrzője, Ő tartja egyben az atomokat, és teszi lehetővé, hogy sajátos rend szerint létezzenek, így tartja fenn az univerzumot.

Forrás: Tóth-Soma László: Bevezetés a hinduizmus vallásfilozófiájába