Bevezető a yogába

Mindannyian békére és boldogságra vágyunk. Hogy túlszárnyaljuk emberi feltételeinket, túljussunk a közönséges tudatosságon, mélyen gyökerező vágy és ösztönzés bennünk.

Bölcsek és misztikusok magyarázatok ezreit adták a végső Valóságról és annak kapcsolatáról a megnyilvánult világgal.

Azok a módszerek, amelyeket India filozófusai és spirituális mesterei fejlesztettek ki, több ezer éves múltra vezethetők vissza. Egy és ugyanaz a céljuk: segítsenek áttörni a hétköznapi tudatosságon, megérteni egységünket az örök Igazsággal. Azt mondják, ez a felszabadulásunk útja. Céljuk, hogy kiszabadítsanak bennünket megszokott kötődéseinkből, megszabadítsanak a szenvedéstől. Ekkor megértjük, hogy lényünk belsejében ott lakozik a Végső Valóság. Ezt tartják az emberi fejlődés végső céljának, hiszen a transzcendenciára való törekvés az emberi élet lényege.

A bölcsek szerint a külső világban található boldogság csak töredéke annak a végtelen boldogságnak, melyre születésünknél fogva jogot formálhatunk.

A pénz, hatalom, pozíció megszerzésével foglalkozunk. Az anyagi világban azonban minden ki van téve a változásnak: megszületik, növekszik, egy darabig fenn marad, de azután elkezd sorvadni, míg végül elpusztul. Technológiánk fejlődése jobban megváltoztatta világunkat, mint eddig bármi más. Csupán rövid ideig találunk benne boldogságot.

Rá kell találnunk arra, ami állandó és örökkévaló, mert különben mindig hiányérzetünk marad. Minden filozófiának és vallásnak egy a célja: önmagunk megismerése.

Alapvető különbség van a nyugati és a keleti ember gondolkodása között. A nyugati ember figyelmét mindig körben kifelé irányítja. Centrifugálisan halad az érzékelhető világ dolgaira fókuszálva, mely határtalan, így a megismerés soha nem válhat teljessé.

A yoga befelé halad, centripetálisan tör a középpont, a forrás, a gyökér felé.

Ha ki akarunk találni az anyagi tudományosság, statisztika, információ világából, szükségünk van a bölcsességre, vagyis nem csak a tudásra, hanem a megvalósított tudásra.

Mi az, amit mi valóságnak hiszünk? Valóság nem más, mint megegyezés közös korlátainkból adódóan, arról, hogy mit hiszünk valóságnak.

A yoga azt mondja, hogy a valóság megérthető úgy, hogy érzékeinket visszavonjuk a külvilágtól, figyelmünket befelé fordítjuk, s azután a belül összpontosított tudatosságot felfelé irányítjuk, a tapasztalat benső rangsorának egyre magasabb állapotaiba, amíg minden át nem lényegül.

A yoga tudomány, foglalkozik a testtel, a légzéssel, az elmével, a lélekkel és a körülöttünk lévő világgal. Az élet tudománya, segít felfedezni az élet ismert és ismeretlen területeit, segít megszabadulnunk a fájdalmaktól és gondoktól, elérni azt az állapotot, mely mentes mindezektől. Minden kapu megnyílik a magasztosabb tudás felé, ha megértjük önmagunkat. A világ és az anyagi tudás csupán informálni és inspirálni képes bennünket.

Patanjali, a nagy bölcs azt mondja, a tudás forrása bennünk lakozik. Minden emberi születés lehetősége, hogy ezt megtaláljuk. Evolúció azt jelenti: visszatérés a forráshoz. Ez a tudat evolúciója.

Egy ősi yoga szentírás, Vjásza Jóga bhásjája (1.1) így fogalmaz: ,, A yoga eksztázis.” A szanszkrit nyelvben az eksztázisra használt szó a szamádhi.

A bölcsek úgy tartják, a transzcendens Én, a purusa, örökké az eksztázis állapotában van, és ez az állapot, tekintet nélkül az emberi elme változó kedélyállapotára és minőségére, mindig ugyanolyan marad.

A Védanta Szútra szerint a személyes Én elidegenedett transzcendens Terétől, a Legfelsőbb Éntől, vagy Abszolúttól. Ez okozza minden szenvedését és fájdalmát.

A Darsana szó jelentése: ,,amin keresztül a látás lehetséges”. Amin keresztül megpillanthatjuk a Valóságot.

Az indiai filozófiai rendszerek az alábbi alapvető kérdésekre próbálnak meg választ keresni:

  • Ki vagyok én, honnan jöttem és miért? Milyen kapcsolat fűz a világegyetemhez és más emberi lényekhez?
  • Mi lényem alapvető természete, és mi a megnyilvánult világ alapvető természete és oka?
  • Milyen kapcsolatban állnak a középponti tudatosság és a világ tárgyai?
  • Milyen a világ tárgyaihoz fűződő formák és nevek természete, miként szolgálják az ember természetét vagy az egyetemes tudatot?
  • Mi vezérelje tetteinket, míg itt élünk? Tovább élünk-e a halál után?
  • Mi az igazság, és hogyan juthatunk ésszerű következtetésre az igazság kérdésében?

 A gyorsan tovasuhanó, változó világgal azonosulunk, és megfeledkezünk igaz Önvalónkról. 

Patanjali szerint: amikor a ,,látó” elkezdi megérteni saját alaptermészetét, megszabadul az anyagvilággal való azonosulástól, megállapodik alaptermészeténél, és alkalmassá válik a szamádhi elérésére.

Rendszerében a tudatot egy tóhoz hasonlítják: mint a víz, benne van a nyugalom és kristályos tisztaság lehetősége, azonban a gondolatok, a ,,tudat módosulásai” felkavarják, aktivitásba lendítik, és elhomályosítják igaz természetét. Amikor a hullámok megnyugszanak, a víz tisztává válik, és a legmélyebb szintekig átlátható. Ha tökéletesítjük a lenyugvás folyamatát, a víz tökéletesen átlátszó, és a belső ember, a legmagasabb tudatállapot nyilvánvalóvá válik.

Azt tanácsolja, azonosuljunk igaz természetünkkel, mely maga az Igazság. Ez változatlan és örök. Lelkek vagyunk: öröklét, teljes tudás és boldogság az alaptermészetünk.